Adott egy értelmi fogyatékos fiatalember, akinek az értelme megrekedt egy hároméves szintjén, és onnan már nem is nagyon fejlődik tovább, és adott egy 17 éves öccs, aki szereti annyira a bátyját, hogy magához vegye, és megpróbáljon gondoskodni róla. Kléber annyira szereti a testvérét, hogy elhozza az elmegyógyintézetből, és megpróbál vele együtt élni négy másik fiatallal egy albérletben. A szereplők először idegenkednek Sutyitól, de a gyermeki lélekkel rendelkező 22 éves fiú végül mindannyiuk életét megváltoztatja.  A kötet érettebb kamasz olvasóknak ajánlható.

Hoczné Hári Ildikó

A Feyrières családban roppant sokat adnak a látszatra: az édesapa – sztársebész egy neves klinikán – azt akarja, hogy kamasz fia és lánya is felsőbb körökből származó tinédzserekkel barátkozzanak, s kiváló eredménnyel tanuljanak a patinás középiskolában, ahova beíratta őket. Ehhez képest, a fia, Louis végtelenül unja a tanórákat, semennyire sem érdeklik az idegen nyelvek, semmi érzéke a matematikához. Egy veszekedésbe torkolló családi ebéden aztán a nagymamájának, Jómaminak váratlan ötlete támad: a fodrászatba, ahova jár, tanoncokat keresnek – miért nem próbálja ki Louis azt a szakmát. A fiú – részben hogy provokálja az apját – igent mond, és valóban jelentkezik a Maité Fodrászatba, ahol azonban már az első napon óriási meglepetés éri: az ezüstös tükrök, kecses fésűk, csillogó ollók, illatos hajápolószerek, a szorgosan dolgozó, ügyes kezű hajszobrászok között egyszerűen otthon érzi magát, tudja, hogy megtalálta a hivatását. De hogyan tálalja ezt a dolgot a szüleinek és a barátainak, akik egészen mást várnak tőle? Loius-ban szerencsére van annyi bátorság, hogy meri vállalni, amit igazán szeretne – és erre tanítja a tizenéves olvasókat is.

Hoczné Hári Ildikó